Minden évben történelmi fesztivál keretében felelevenítésre kerül Gyula török ostroma, ezzel is tisztelegve a hős várvédők előtt.
Gyula várának ostromára a Szigetvár elleni, Szulejmán szultán által vezetett hadjárat során került sor. A támadók csapatát a főseregről levált, Pertev pasa által vezetett hadak, valamint a temesvári beglerbég és a havasalföldi vajda egységei alkották. A török sereg létszámára vonatkozóan az egyes források eltérő adatokat közölnek. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy nagyjából 30–32 ezer ostromló állt szemben kb. 2000, főként német és magyar várvédővel.
Pertev pasa, seregével 1566. július 2-a éjjelén érkezett Gyula alá, ahol azon nyomban felállította ágyútelepeit. A város helyzete már a kilenc hétig tartó ostrom megkezdése után néhány nappal tarthatatlanná vált, ezért 6-án Kerecsényi azt felgyújtatta, őrségét és lakosait pedig a huszárvárba költöztette. A város elfoglalása és a vizesárkok elapasztása után az ostromló tüzérség a várhoz közelebb foglalhatott lőállást és intenzívebb ágyúzásba kezdhetett. A vár védműveinek július 11-e óta tartó lövetése egy hét alatt olyan nagy károkat okozott, hogy Pertev elérkezettnek látta az időt a külső huszárvár elleni gyalogsági támadásra, amelyre 17-én került sor. Ezt a védőknek hősiesen helytállva és a támadóknak tetemes emberveszteséget okozva még sikerült visszaverniük, miközben ők maguk is súlyos veszteségeket szenvedtek.
A sikertelen ostrom után a pasa szabad elvonulás fejében megadásra próbálta rávenni Kerecsényit, aki ezt ekkor a felmentő sereg érkezésében bízva még visszautasította. A megrongált falakat sebtében kijavították ugyan, de a folytatódó tüzérségi támadással és a huszárvár palánkfalát borító cölöpgerendák felgyújtásakor keletkezett tűzzel szemben már tehetetlenek voltak, így a július 25-én a külső várat is fel kellett adniuk és a belső téglavárba, illetve az azt övező derékvárba kellett visszavonulniuk. Mielőtt azonban ezt megtették volna, a puskás gyalogosok fedezete mellett a huszárok Kerecsényi élén kitörtek és a közelben álló ágyútelep katonáit megölték, az ágyúkat pedig megrongálták.
A törökök ezt követően a huszárvárból folytatták az ostromot, amit az is segített, hogy a Körös vízszintjének erős csökkenése lehetővé tette a sáncárkok vizének csatornákon keresztül a folyóba történő elvezetését és a vizesárkok feltöltését. Ennek ellenére az augusztus 3-án a belső vár ellen indított rohamot ismét sikerült visszaverni. A helyzet azonban egyre kilátástalanabbá vált. Bár élelemben nem szenvedtek hiányt, az egyébként is szegényes hadfelszerelésük minimálisra csökkent, ráadásul a Körös apadása következtében a kutakból ivóvízhez egyre nehezebben jutottak. Az óriási hőség és a vár körül hagyott több ezer temetetlen halott tovább súlyosbította a körülményeket. A várbeliek közül többen haltak meg különböző betegségek következtében, mint harcok közben.
A külső segítség elmaradásával és a védők szorult helyzetével, a vár tarthatatlanságával szembesülve, augusztus második felében Kerecsényi egyezséget ajánlott a töröknek: szabad elvonulás fejében kilátásba helyezte a vár feladását és tűzszünetet kért a kivonulás feltételeinek tisztázása idejére. Pertev pasa készségesen belement az alkuba. Az egyezség értelmében mindenki tulajdonát – beleértve a kézifegyvereket is – megtartva távozhatott, egyedül az ágyúkat és a lőszereket kellett a várral együtt átadni. A málha és a járóképtelen betegek elszállítására 400 szekeret biztosítottak.
Az erőd átadásáról szóló szerződést augusztus 30-án írták alá, majd szeptember 2-án megkezdődött a várból való kivonulás. A törökök a fegyvertelenek távozása elé valóban nem gördítettek akadályt, amikor azonban a katonákkal együtt Kerecsényi is előbukkant, rájuk támadtak, a várkapitányt pedig elfogták. A huszárok közül sokaknak sikerült elmenekülni, a gyalogosok többségét viszont rövid harcot követően meggyilkolták. Kerecsényit előbb a szigetvári táborba, majd a belgrádi erődbe hurcolták és – bár történtek kísérletek a kiszabadítására – néhány hónapnyi fogságot követően, valamikor 1567 elején végezték ki.
Az egyezség megszegésének, illetve a kapitány elfogásának és megöletésének legvalószínűbb oka a személye elleni bosszú lehetett. Visszavágás a Szigetvár védelme során a törököknek okozott súlyos károkért, e stratégiai jelentőségű, magát sokáig tartó erőd bevételéért folytatott harc során elszenvedett anyagi, emberi és tekintélyveszteségért.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyula_ostroma_(1566)
©2023. Pattantyús Martalócok Hagyományőrző Egyesület
MInden jog fenntartva
